A múltban indítunk, 2004. májusában. Főncsi és Nathan Ingram sétálnak egy parkban. Nathan a válásáról beszél, hogy mennyire megviseli. Aztán a gépre tereli a szót, hogy Főncsi hol tart most a munkában? Leülnek egy padra, Főncsi előkapja laptopját és bemutatót tart barátjának. Találomra rámutat valakire a parkban, és már sorolja is a múltját. Oké, de hogy találja majd meg a gép a rosszfiúkat, teszi fel Nathan a logikus kérdést. Főncsi kontráz: mielőtt a gépet megtanítom felismerni a rossz embereket, előbb megtanítom neki, milyenek az emberek általában. Nathan megbökdösi egy kicsit: te tanítod a gépet az emberi természet milyenségére, mikor magad ilyen zárkózott vagy? Jó kérdés. Főncsi azzal vág vissza, hogy bemutatja Nathannak annak a fiatal nőnek a rövid ismertetését, akivel barátja mostanában az idejét tölti. (Szópárbaj döntetlen.) Ekkor a gép felhívja valakire Főncsiék figyelmét. A közelben ül, festeget, csinos vörös nő, a neve Grace Hendriks. És hogy miért figyelt fel rá a gép? Nos, mert nincs az életében semmi rendellenesség. Főncsi szerint ez lehetetlen, biztos a gép hibás. Nathan rábólint, majd hozzáteszi, hogy legalább jó ízlése van. Most erről nem tudunk meg többet, újra a jelenben járunk.A múltban indítunk, 2004. májusában. Főncsi és Nathan Ingram sétálnak egy parkban. Nathan a válásáról beszél, hogy mennyire megviseli. Aztán a gépre tereli a szót, hogy Főncsi hol tart most a munkában? Leülnek egy padra, Főncsi előkapja laptopját és bemutatót tart barátjának. Találomra rámutat valakire a parkban, és már sorolja is a múltját. Oké, de hogy találja majd meg a gép a rosszfiúkat, teszi fel Nathan a logikus kérdést. Főncsi kontráz: mielőtt a gépet megtanítom felismerni a rossz embereket, előbb megtanítom neki, milyenek az emberek általában. Nathan megbökdösi egy kicsit: te tanítod a gépet az emberi természet milyenségére, mikor magad ilyen zárkózott vagy? Jó kérdés. Főncsi azzal vág vissza, hogy bemutatja Nathannak annak a fiatal nőnek a rövid ismertetését, akivel barátja mostanában az idejét tölti. (Szópárbaj döntetlen.) Ekkor a gép felhívja valakire Főncsiék figyelmét. A közelben ül, festeget, csinos vörös nő, a neve Grace Hendriks. És hogy miért figyelt fel rá a gép? Nos, mert nincs az életében semmi rendellenesség. Főncsi szerint ez lehetetlen, biztos a gép hibás. Nathan rábólint, majd hozzáteszi, hogy legalább jó ízlése van. Most erről nem tudunk meg többet, újra a jelenben járunk.

Egy szállodai szobában nyitunk. Politikus bácsi, név szerint Mr. Hix a szeretőjét várja, de helyette egy fiatal újságírónő üget be felvételre állított mikrofonnal, és arra kéri, meséljen arról, hogy az öt nap múlva esedékes polgármester választás kapcsán illegálisan gyűjtött pénzt az egyik jelölt, Ed Griffin javára. Ha beszél, eltekint attól, milyen körülmények között adta az interjút. Milyen kedves. Miközben ez a párbeszéd zajlik, már látjuk, hogy John figyeli távolról a beszélgetőket, és az is kiderül, hogy a riporternő, Maxine Angelis a mai célszemély. Hát igen, aki ennyire kíváncsi a nagyok dolgaira, és még szemtelen is mellé, veszélyeztetett faj tagja, mondja Főncsi.

John egy étterem előtt a kocsijában ülve figyeli és fényképezi a legújabb célszemélyt. Hogy ki ő? Egy férfinek dolgozik, aki helyi maffiavezér, George Massey. Célszemélyünk, Riley Cavanaugh gyaníthatóan a beosztottja; vszg. ő sem foglalkozik kevésbé csúf dolgokkal. De azért jobb biztosat tudni, mondja John Főncsinek, így maga is besétál az étterembe, és helyet foglal a rosszfiúk melletti asztalnál. Klónozza Riley mobilját, és nem mellesleg kihallgatja a szomszéd asztalnál folyó társalgást. A maffiafőnök épp a hely tulaját szorongatja meg, mert késett a védelmi pénzzel. Ha nem tud fizetni, legközelebb Riley jön helyette, de már nem udvarias fecsegésre. Szóval a mai célszemélyünk rosszfiú, vonja le a következtetést Főncsi, de John még nem siet ennyire előre. Massey leszólítja az egyik pincérnőt. Beszélgetésükből kiderül, hogy a nő (Annie) egyik végrehajtójának az özvegye. A férfi eléggé kétértelmű utalásokkal támad, de a nőt sem kell félteni, visszafelesel, és jól kiosztja az öreg maffiást. A pasi ledermed, aztán el is ügetnek.

Most, hogy Főncsi végre megvan, és újra teljes a létszám, ismét főcímmel nyitunk, amit az évadra a készítők újradizájnoltak. A szöveg ugyanaz, a képek változtak. (Mellesleg Johnnak olyan fejet csináltak arra a pár képkockára, amíg felfelé néz a kamerába, hogy ezért inkább egyik kreátor se kerüljön a szemem elé). Rögtön látványos eseménnyel indítunk, egy férfit látunk kirepülni a sokadik emeletről, hogy aztán egy taxi tetején landoljon – gondolom holtan. Nemsokára nyilván okosabbak leszünk ez ügyben.

Miután az előző rész végén John kiderítette, hogy Forrásnak köze lehet egy jópár éve eltűnt lányhoz, így nem meglepő, hogy ezt a részt ennek az esetnek a megismerésével kezdjük, 1991-ben. Látjuk, ahogy egy fiatal lány kisétál egy épületből, közben pedig halljuk, hogy egy ugyancsak fiatal női hang bejelentést tesz a rendőrség vonalán az eltűnt lányról, Hannáról. A többit majd később, újra 2012 van. Egy pubban Johnhoz Carter és Fuszkó csatlakozik. Beugrottak egy italra (is), ha már John megígérte nekik, hogy meghívja őket (az autójuk hátsó ülésén, mikor a HR-t üldözték, ugye). Főncsi immár 24 órája eltűnt, de most szerencsére van egy új nyom, az eltűnt lány ügye, ami a gép szerint segíthet Főncsin. Carter utánanézett: Hanna Frey 14 éves korában tűnt el, miután kisétált egy könyvtárból Bishopban, Texas államban; most tehát 35 éves lenne. John szerint ő vált Forrássá, és rabolta el Főncsit. Carterék vitatkoznak, mert a lányról azóta semmi hír nincs, de John hajthatatlan, Carter és ő odautaznak. Oké, és én, kérdi Fuszkó? Te fiam maradsz, mondja John, hátha az Alicia halála körüli nyomozással még mégy valamire. Azzal küld Fuszkó telefonjára egy programot, gondolom olyasmit, amivel mások telefonjához hozzáférhet. Ja, és amúgy vigyáznod kellene egy cimborámra is – azzal egy füttyentéssel behívja Mendvét. Fuszkó elég érdekes fejet vág.